Ipolybalog keresztjei
Ipolybalog utcáin, temetőiben, a település szélén és határában számos kereszt és feszület őrzi a helyi katolikus közösség vallási emlékezetét. Ezek között több 19. és 20. századi emlék maradt fenn, amelyek egy-egy családhoz, temetőhöz, útszakaszhoz, határrészhez vagy személyes fogadalomhoz kapcsolódnak.
A keresztek különböző formákban és különböző történetekkel maradtak fenn. Vannak közöttük temetői nagykeresztek, út menti feszületek, családi állíttatású keresztek és jubileumi emlékek. Együttesen a település szakrális örökségének fontos részét alkotják.
A keresztek története
A keresztekre vonatkozó legkorábbi ismert ipolybalogi adatot a plébánia Historia Domusa őrizte meg. 1849. július 22-én Balogon három keresztfát áldottak meg: egyet a temetőben, egyet Skerlecz háza előtt, egyet pedig Balogi Imre földjén, Inám felé. Ez az adat jól mutatja, hogy a keresztek már a 19. század közepén is a település vallási életének szerves részét képezték.
A későbbi évtizedekből több, ma is azonosítható kereszt története maradt fenn. Felirataik, évszámaik és az állíttatók nevei egy-egy család vagy közösség vallásos emlékezetét őrzik.
A 19. század keresztjei
A 19. században több olyan kereszt készült Ipolybalogon, amelynek emléke vagy maga a kereszt ma is fennmaradt. Ezek között találjuk a Bolgár-keresztet, a régi temető 1858-as keresztjét és az 1867-ben állított Roth-parcellai keresztet.
Az 1810-es Bolgár-kereszt
A plébániával szemben, a harangláb közelében álló Bolgár-keresztet a források 1810-re datálják. Hármas tagolású szürkekő-kereszt, fehér vaskorpusszal és kovácsoltvas kerítéssel. A keresztet 1966-ban felújították.
Az 1858-as régi temetői kereszt
A fehér műkőből készült keresztet Török Antal Voszil és neje, Gyurász Katalin állíttatta 1858-ban Isten dicsőségére. A régi temető felszámolása után, 1978-ban Montskó Tibor kanonok és Molnár Máté a keresztet a Szentháromság-kápolna elé helyeztette, ahol ma is áll.
Az 1867-es Roth-parcellai kereszt
A Galamija-parcellával szemben, a Roth-parcellán álló keresztet özvegy Juhász Istvánné, született Deák Rozália állíttatta Isten dicsőségére 1867-ben. A kereszt a település régebbi temetkezési és vallási környezetéhez kapcsolódó emlék.
A 20. század emlékkeresztjei
Az 1905-ös temetői nagykereszt
A mai temető központi keresztjét Molnár György és neje, Petrovics Lídia állíttatta 1905-ben Isten dicsőségére. A kereszt felirata az állíttatók nevét és az évszámot is megőrizte. A helyi elbeszélés az emelését családi tragédiához kapcsolja.
Az 1914-es Skerlecz-kereszt
A falu központjában álló fehérre meszelt kőfeszületet Skerlecz Kálmán és neje, Gyurász Emerencia állíttatta 1914-ben Isten dicsőségére. A keresztet színesre festett fém korpusz és INRI-tábla díszíti.
Az 1927-es Márton-kereszt
A Márton-kereszt Ipolybalog keleti határában, az Inám felé vezető út mentén áll. Fehér és kékesszürke műmárványból készült, sárga vaskorpusszal és kovácsoltvas kerítéssel. Felirata szerint Isten dicsőségére Márton Lajos és neje, Rados Mária emeltette 1927-ben.
A Galamija-parcellán álló kereszt
A Galamija-parcellán álló szürke műkőből készült, vaskorpuszos keresztet Paholics Ferenc és neje, Török Veronika állíttatta Isten dicsőségére 1938-ban.
A Molnár-kereszt
Molnár Máté saját kertjében fekete márványkeresztet állíttatott hálából azért, hogy a második világháborúból és az orosz fogságból élve hazatért. A kereszten a hálaadás szavai őrzik ennek az eseménynek az emlékét. A kereszt pontos állítási éve nem ismert.
A Bodzsár-kereszt
A Bodzsárék kertjében álló szürke műmárvány, vaskorpuszos feszület története egy korábbi fakereszthez kapcsolódik, amely egykor a kaszárnya helyén állt. A jelenlegi kereszt talapzatán Jézus Krisztushoz intézett könyörgés olvasható, az 1886–1924 közötti évszámokkal.
A helytörténeti források az ináncsi falurészhez kapcsolják a keresztet. A jelenleg rendelkezésre álló források az állíttató személyét nem azonosítják teljes bizonyossággal.
Régebbi keresztek emlékezete
A település helytörténeti anyaga további kereszteket is megőrzött. Ezek között szerepel a plébániával szemben, a Bolgár családhoz kapcsolt 19. századi kőkereszt, valamint a falun kívül található két úgynevezett Fehér kereszt. A források ezeknél az emlékeknél nem minden esetben közölnek pontos állítási évet vagy állíttatót.
A Bolgár-kereszt
A plébániával szemben álló kőkeresztet a helytörténeti anyag a Bolgár családhoz kapcsolja, és az 1800-as évekre teszi. A kereszt pontos állítási éve és eredeti állíttatója a jelenleg hozzáférhető források alapján nem ismert biztosan.
A Fehér keresztek
A falun kívül, a határban két úgynevezett Fehér keresztet őriz a helyi történeti emlékezet. A községi helytörténeti anyag a két keresztet a parókiával szembeni utca végéhez köti. Állításuk pontos ideje és állíttatójuk jelenleg nem ismert.
A jubileumi Szent Kereszt
A templomkertben álló jubileumi Szent Keresztet főtisztelendő Nagy István esperes-plébános, Ipolybalog szülötte állíttatta Jézus Krisztus születésének 2000. évében. A kereszt a település régebbi keresztállítási hagyományát kapcsolja össze a jubileumi év emlékezetével.
Keresztek a településen és határában
Ipolybalog keresztjei különböző helyeken maradtak fenn. Van közöttük a település központjában, a templom és a harangláb közelében, temetőben, parcellákon, magánkertben és a falu határában álló kereszt is. Elhelyezkedésük egyaránt kötődik a lakók mindennapi életéhez, a temetkezéshez, a családi emlékezethez és a vallásos hagyományhoz.
A határbeli keresztek közül a Márton-kereszt ma is az Inám felé vezető út mentén áll. A település más részein fennmaradt keresztek pedig a régi utcákhoz, temetőkhöz és egykori családi környezethez kapcsolódó emlékeket őriznek.
A dokumentált keresztek áttekintése
| Kereszt | Időpont | Állíttató / kapcsolódás | Hely |
|---|---|---|---|
| Régi temetői kereszt | 1858 | Török Antal Voszil és Gyurász Katalin | ma a Szentháromság-kápolna előtt |
| Roth-parcellai kereszt | 1867 | özv. Juhász Istvánné, szül. Deák Rozália | Roth-parcella |
| Új temető központi keresztje | 1905 | Molnár György és Petrovics Lídia | mai temető |
| Skerlecz-kereszt | 1914 | Skerlecz Kálmán és Gyurász Emerencia | falu központja |
| Márton-kereszt | 1927 | Márton Lajos és Rados Mária | keleti határ, Inám felé |
| Galamija-parcellai kereszt | 1938 | Paholics Ferenc és Török Veronika | Galamija-parcella |
| Molnár-kereszt | 20. század | Molnár Máté | magánkert |
| Bodzsár-kereszt | 1886–1924 | a forrásokban nem egyértelmű | Bodzsárék kertje, ináncsi falurész |
| Bolgár-kereszt | 19. század | Bolgár családhoz kapcsolódik | a plébániával szemben |
| Fehér keresztek | ismeretlen | ismeretlen | a falun kívül, a határban |
| Jubileumi Szent Kereszt | 2000 | Nagy István esperes-plébános | templomkert |
A keresztállítás hagyománya
Ipolybalogon a keresztek állítása többféle vallási és közösségi indíttatásból történhetett. Egyes kereszteket Isten dicsőségére állítottak, mások fogadalomhoz, hálaadáshoz vagy egy család életének fontos eseményéhez kapcsolódtak. A temetőkben álló keresztek az elhunytakra való emlékezésnek és a keresztény remény kifejezésének is helyet adtak.
Helyi emlékezetbe írt keresztek
Ipolybalog keresztjei nemcsak vallási jelek, hanem helytörténeti emlékek is. Az évszámok, feliratok, állíttatói nevek és az egyes helyszínek egy-egy család vagy közösség történetének részleteit őrzik. A régebbi keresztek története így a település vallási múltjáról és mindennapi életéről is tanúskodik.
A kereszteket az évtizedek során felújították, egyeseket pedig áthelyeztek. Az 1858-as régi temetői kereszt például 1978-ban került jelenlegi helyére a Szentháromság-kápolna elé. Ezáltal nemcsak maga az emlék maradt fenn, hanem történetének egy újabb fejezete is hozzáadódott.