A hit emlékei Ipolybalogon
Ipolybalog szakrális kisemlékei között olyan önálló szobrok és szoborcsoportok maradtak fenn, amelyek a település katolikus vallási és kulturális örökségének részét alkotják. A háromszent-szoborcsoport, a temetőben álló Pietà és Árpád-házi Szent Erzsébet szobra különböző korok és eltérő történetek emlékei.
Ezek az emlékek a templom falain kívül is láthatóvá teszik a keresztény hitet és a szentek tiszteletét. Elhelyezésük és történetük szorosan kapcsolódik Ipolybalog közösségének múltjához, vallásos hagyományához és emlékezetéhez.
Az 1872-es háromszent-szoborcsoport
Ipolybalog központjában, utak kereszteződésében áll a Nepomuki Szent Jánost, Szent Flóriánt és Szent Vendelt ábrázoló háromszent-szoborcsoport. A festett, népies felfogású kompozíció a település egyik jelentős szakrális kisemléke.
A Szakrális Kisemlék Archívum szerint a szoborcsoport 1872-ben készült. A három szent alakja egyetlen kőből faragott kompozícióban jelenik meg. A talapzat felirata szerint Pásztori István és neje, Török Katalin állíttatta Isten dicsőségére.
Három szent egy kompozícióban
A háromszent-szoborcsoport különlegessége, hogy három különböző szent alakja egyetlen szakrális kompozícióban jelenik meg. Nepomuki Szent János a gyónási titok vértanújaként ismert, Szent Flórián a tűzoltók védőszentje, Szent Vendel pedig különösen az állattartók és pásztorok körében tisztelt szent.
A szoborcsoport így a hagyományos falusi katolikus vallásosság több fontos területének emlékét egyszerre őrzi. A szentek alakja a település közösségi terében, utak találkozásánál jelenik meg.
A szoborcsoport története
Az állítás éve
A szoborcsoport 1872-ben készült. A talapzat felirata szerint állíttatói Pásztori István és neje, Török Katalin voltak.
Elhelyezkedése
A szoborcsoport Ipolybalog központjában, utak kereszteződésében áll. A közterületi elhelyezés a szakrális kisemlékek hagyományos települési szerepét is jól példázza.
A szoborcsoport kialakítása
A három alak egyetlen kőből faragott, festett kompozícióban jelenik meg. Az emléket vaskerítés veszi körül.
A temetői Pietà
Ipolybalog temetőjében áll a Pietà, amely Szűz Máriát ábrázolja a keresztről levett Krisztussal. A jelenet Krisztus szenvedésére és halálára, valamint Szűz Mária fájdalmára irányítja a figyelmet.
A helytörténeti források szerint a szobor Nagy János szlovákiai magyar szobrászművész alkotása. A községi történeti összefoglaló a Pietàt a temetőben kialakított, az első és a második világháborúban elesettek emlékére szolgáló emlékhely részeként említi.
A Pietà üzenete
A Pietà a temetői környezetben a szenvedő Krisztusra és a fájdalmas Szűzanyára irányítja a figyelmet. A temetőben elhelyezett szobor ezért egyszerre kapcsolódik a Krisztus szenvedéséről való keresztény szemlélődéshez és az elhunytak emlékezetéhez.
A szobor történetének pontos állítási éve és készítésének körülményei a jelenleg hozzáférhető forrásokban nem szerepelnek kellő részletességgel. Amit biztosan tudunk, hogy a helyi történeti anyag Nagy János alkotásaként tartja számon.
Árpád-házi Szent Erzsébet szobra
Ipolybalog központjában áll Árpád-házi Szent Erzsébet szobra, amely a település egyik újabb kori szakrális emléke. A Szakrális Kisemlék Archívum külön szakrális kisemlékként tartja nyilván.
A szoborhoz kapcsolódó Szent Erzsébet Emlékpark 2007-ben jött létre. 2007. november 18-án, Szent Erzsébet születésének 800. évfordulójára emlékező évben sor került az emlékpark megszentelésére és a szobor alapkőletételére. A szobrot november 19-én, Szent Erzsébet ünnepén avatták fel.
Szent Erzsébet és a rózsa
Szent Erzsébet alakjához a rózsa hagyományos képi jelképként kapcsolódik. A rózsához kötődő hagyomány a szent életéről szóló elbeszélések része, ezért a rózsa Szent Erzsébet ábrázolásának jól ismert attribútuma.
A település szakrális emlékei között
Az 1872-es háromszent-szoborcsoport, a temetői Pietà és a 2007-ben emelt Szent Erzsébet-szobor három különböző korszakból származó szakrális emlék. Együttesen jól mutatják, hogy Ipolybalog vallási öröksége nem egyetlen történelmi korszakhoz kötődik.
A régebbi szoborcsoport és a későbbi emlékpark más-más történelmi környezetben jött létre, a Pietà pedig a temető emlékező és imádságos környezetéhez kapcsolódik. Ezek az emlékek különböző formában, de ugyanannak a helyi katolikus örökségnek a látható részei.